Gyökerek, hagymák (HU)

Gyökerek, hagymák

Cikória
(Cichorium intybus)
Parlagon, legelőkön közönséges. A cikória vagy mezei katáng (vagy katángkóró)

virágai egy angol népmese szerint azért olyan szép kékek, mert egy hajóra szállt és soha vissza nem térő kedvese után síró lány szemei őrződnek bennük.
A növény virágja hangyasav hatására világospiros színűre változik. Ha rárakjuk egy hangyabolyra, megfigyelhető a változás.
A katángkórót gyakran ültették virágórába, mert virágát meghatározott órában nyitja, és pontosan öt óra múlva becsukja. A nyitás időpontja a földrajzi szélességtől függ.
A növény virága salátába, virágrügye savanyúságba tehető. Több fejű, erős, hengeres-karó alakú, mélyrehatoló gyökere van. Pótkávéhoz a vastagabb gyökereit lehet felhasználni. A gyökereket meg kell mosni, majd felaprítani és végül megszárítani. A darabkákat mérsékelt tűzön pörköljük meg, majd őröljük meg.

A növény levele borogatás formájában gyulladáscsillapító. A gyökér forrázata általános frissítő, emellett enyhén has- és vizelethajtó hatású. A cikória legjobb része az ún. chicon, a gyökérnyaki hajtás kezdeménye. A sötét, meleg helyen fejlődő tőrózsák fehér vagy halványsárga, csúcsuk felé enyhén zöld levelekből állnak. A levelek világos színe és zsengesége a fénytől védett helyen való hajtatás eredménye. A kellemesen ropogós levelek enyhén kesernyés ízűek.
A cikória főidénye novembertől márciusig tart. Nyugat-Európában nagyon kedvelt, főleg Franciaországban és Belgiumban, ahol főve szeretik. Olaszországban leggyakrabban grillezve vagy roston sütve készítik el.
A cikória gazdag magnéziumban, A-vitaminban, folsavban és ballasztanyagokban. Tartalmaz még szénhidrátot, zsírt és fehérjét is, valamint kalciumot, káliumot, foszfort, vasat, B1-, B2- és C-vitamint, niacint, de nátriumban szegény. 10 dg zöldségnek 15 kcal az energiaértéke.

Vásárláskor figyeljünk arra, hogy a zöldség a levél csúcsáig szorosan zárva legyen, a külső leveleken ne legyenek barnás, rothadásra utaló foltok, ne legyen fonnyadt.
A cikóriát akár 1 hónapig is tárolhatjuk hűtőben, papírba csomagolva.
A chiconok nagyon finomak salátának édes vagy savanykás gyümölcsökkel, dióval, más leveles salátákkal, sárgarépával, zöldpaprikával és paradicsommal.
A chiconokat elkészíthetjük sajttal, sonkával lerakva, vagy hagymával, szalonnával, olajbogyóval, füstölt hallal lerakva is. Ha nem szeretjük a kesernyés ízét, vágjuk le a növény szár felőli végét, és vágjuk ki ék alakban kb. 2 cm mélyen a gyökérrészt, mert ebben van a legtöbb keserűanyag.
A cikória fűszere a citromlé, a fehér bors, a curry, a kapor, a gyömbér, a szerecsendió, a pirospaprika és a petrezselyemzöld.
Az endívia saláta (Cichorium endivia L.) a mi katángunk rokona. Ennek a friss levélrózsáját fogyasztják salátának.
Fehér és vörös változata is van.

Fokhagyma
(Allium sativum)
Elő-, és Dél-Ázsiában honos, nálunk is termesztett évelő növény.

A hagymáját több gerezd együttese alkotja, amit ezüstfehér borítólevelek több rétege fed. Tápanyag igényes. Sajátos, erősen aromás már-már kellemetlen szagú, íze kissé csípős, erősen aromás. Illóolajat (alliin, allicin) C-vitamint, fehérjét, szénhidrátot tartalmaz. Levesek, főzelékek, szószok, mártások, sültek, vadas ételek, vagdalt húsok, kocsonyák, saláták fűszerezésére igen széles körben alkalmazzák. Kolbászok, szalámik, salátaöntetek, fűszerkivonatok ízesítője. Páclevek, fűszerkeverékek, fűszerező szerek alkotóeleme. Antimikróbás hatása miatt bélfertőzéseknél alkalmazzák féregűző hatása mellett. Rendszeres fogyasztása esetén vérnyomáscsökkentő hatású. Kiválóan alkalmazható érelmeszesedés ellen, epe- és májműködést segítő hatása is ismert. Baktericid hatású, a népi gyógyászat érelmeszesedés és magas vérnyomás ellen alkalmazza.

Galanga (galangál, kínai gyömbér)
(Alpinia officinalis Hance., A. galingale, N. Calgant)
Dél-Kínában és a hozzá tartozó Halnan szigetén, Jáván honos, ahol vadon terem és termesztett évelő növény.
Termesztésével számos tropikus vidéken foglalkoznak.
Három, egymáshoz hasonló növény gyökerét (nagy, kis és kaempferia galanga) hívjuk, amely az ázsiai konyha egyik fő alapanyaga.
Feltehetően az arabok révén került még a középkorban Európába, ahol igen sokat fizettek érte.

A gyöktörzsön (rhizóma) sárgásfehér levélalapok maradványai rendeződnek gyűrűs alakban, az oldalából rózsaszínű vagy vöröses oldalhajtások nőnek, ezek miatt könnyen megkülönböztethető a gyömbértől. A három fajtából leginkább az Alpinia galanga (nagy galanga) a legismertebb.
A növény az 1,5 m magaságot is eléri. Levelei keskeny, lándzsás alakúak, teljesen vagy majdnem teljesen ülők.
Sárgás színű virágzata fürtös,füzér. Termése bogyó.
A gyökerének édeskés íze és illata van, aromája hasonlít a gyömbérre, borsra, citrusfélékre és fenyőre, húsa enyhén sárgás, de lehet hófehér is.
A növény piros gyümölcsét a kínai gyógyászatban használják, íze a kardamoméhoz hasonlít.
A gyöktörzsön (rhizóma) sárgásfehér levélalapok maradványai rendeződnek gyűrűs alakban, az oldalából rózsaszínű vagy vöröses oldalhajtások nőnek, ezek miatt könnyen megkülönböztethető a gyömbértől.
A galangát a gyömbérhez hasonlóan meg kell tisztítani, ezután lehet szeletelni, reszelni, aprítani. A távol-keleti konyha egyik jellegzetes fűszere, a népszerű thai konyhai egyik alapja, ahol curry, leves aligha készül nélküle, emellett jól illik a bárányhoz, halhoz, tenger gyümölcseihez. Galanga virágos növény

Szaporítása vegetatív módon történik leginkább, azaz a sarjadó hajtásokat és a gyöktörzs hajtáskezdeményeit ültetik el.
Meleg és fényigényes növény.
A növény gyöktörzsét szedik, hámozatlanul vagy hámozás után szárítják.
A drog színe barnáspiros, kellemes illatú, égetően csípős ízű.
0,5-1,0% illóolajat (pinén, cimol stb.), alpinolt, galangint, keserűanyagot, festékanyagot, gyantát, cserzőanyagot tartalmaz.
Kb. 6-8 cm hosszú. 18-22 mm széle, görbe alakú darabok formájában kerül a boltokba. Nálunk az ázsiai és egzotikus fűszereket forgalmazó boltokban érhető el.
Ecetek ízesltője, fűszerkeverékek és fűszerkivonatok alkotó eleme.
Egyes országokban (Oroszország, Lengyelország) aperitif italokat, likőröket ecetet is ízesítenek vele.
Étvágyjavító teakeverékek és tinktúrák összetevője.
A 2000-es években megállapították, hogy ez a növény elpusztítja a rákos sejteket – sőt, egyúttal az egészséges sejtek védekezőképességét is serkenti.
Ezek a tulajdonságok külön-külön sok növényben megvannak, együttes előfordulásuk azonban nagy ritkaság.
Egyéni, gyógyászati célú fogyasztását még nem ajánlják, mivel emberen még nem igazolták hatékonyságát.

Gyömbér
(Zingiber officinalis)
Régen nálunk is sokszor használt, egy ideje méltatlanul mellőzött fűszer:

pecsenyék, zsíros ételek, nehéz főzelékfélék (bab, lencse, káposzta), tartósított savanyúságok kitűnő, az emésztést is könnyítő ízesítője. A kínai konyha népszerüsödése csempészte vissza a fűszerpolcra – bár az angol konyha is kedveli: pecsenyéket, sőt süteményeket is ízesítenek vele –.
(Ki nem hallott a Csudálatos Mary gyömbéres kalácsáról?)
A fűszer a növény gyökértörzse. Budapesti piacokon friss gyömbérgyökér is kapható, szárított sokszor, őrölt manapság már a sarki boltban is akad.
Sok kínai recept friss gyömbért ír elő: ezt legjobban úgy hamisíthatjuk, ha őrölt (reszelt szárított) gyömbért kevés citromlével keverünk el. Levesekbe (amikor főzzük a gyömbért) jobb egész darabokat használni; pácba, sült megszórására az őröltet.
Ahol a recept a vágott vagy zúzott friss gyömbér pirítását írja elő, használjuk a citromos gyömbérport.
A friss gyömbérgyökeret aprítás előtt vékonyan meg kell hámozni.
Egy-egy darabka gyömbérgyökeret őszintén ajánlok a tartósított savanyúságok üvegébe is

Kurkuma
(Curcuma longa)
Dél-Ázsiában honos fűszernövény, a gyömbérfélék családjának tagja.

Trópusi és szubtrópusi vidékeken termesztik, különösen Indiában, Kínában, Indonéziában. Mérsékelt égöv alatt nem termeszthető kertben. Évelő növény, a föld felett mintegy 90 cm magasra nő, levelei nagyok, a lilioméhoz hasonlóak, sárga tölcséres virágai egyetlen központi virágszáron helyezkednek el.
A gyömbérfélék családjába tartozó növény, szintén a gyökerét használják. Élénk téglavörös színű kesernyés-aromás pora a currypor egyik legfontosabb alkotóeleme.
Nemcsak fűszerként hasznos, de a növényi gyógyászatban is sokoldalúan alkalmazható. Magát a fűszert a sárga színű gyökértörzsből nyerik, amit méregmentes sárga festékanyaga (kurkumin) miatt „indiai sáfránynak” is neveznek. Már a XIII. században Marco Poló is feljegyezte, hogy a „kurkuma a sáfrányra emlékeztető termény, bár ténylegesen nem olyan, mint a sáfrány, de hasonló célokra éppúgy megfelel”.
A gyökértörzs egy gömbölyű központi gumóból áll, ebből hosszúkás mellékgumók ágaznak szét. A kétféle gumót külön gyűjtik, és mint gömbölyű és hosszú kurkumát hozzák forgalomba - a gömbölyűt tartják jobbnak.
A friss gyökeret megmossák, majd leforrázzák és szárítják. Ekkor a festékanyag egyenletesen eloszlik az egész gyökérben, ami a kurkuminon kívül egy gyömbérszagú (egyesek szerint pézsmaillatú) és csípős ízű illóolajat is tartalmaz.
A kurkuma az európai konyhakultúrában viszonylag új keletű, hazájában, Indiában viszont évezredek óta ismerik és használják. Sokáig a jómód jelképének tartották és ennek megfelelően az egész test megtisztítását várták tőle. Orvosilag emésztésserkentőként, lázak, fertőzések, izületi panaszok és májbetegségek ellen használták.

A kínai gyógyászatban szintén alkalmazták a vérkeringés javítására, vérzések csillapítására, valamint menstruációs panaszok kezelésére.
Az ókori görögök ismerték ugyan, de rokonával, a gyömbérrel ellentétben sem, az étkezésben sem a gyógyászatban nem használták, csupán narancssárga festéket készítettek belőle.
Fűszer formájában kitűnő étel és italszínező. Indiában szinte minden étel készítésénél felhasználják. Lényeges alkotórésze a curry-fűszerkeveréknek és az angol Worcester mártásnak. A fiatal hajtásokat és virágokat Thaiföldön zöldségként eszik. A levelekkel Indonéziában halételeket ízesítenek. Az indiai vegetáriánus konyha is épít rá, különösen bab- és lencseételeknél. Nyugaton főleg mártások alkotóeleme, a likőripar színezőként használja. Gyakran adják mustárkeverékekhez is.
Ételeink ízesítésénél is nyugodtan próbálkozhatunk vele. A rizsköret például nagyon szép színt és kellemes ízt kap, ha főzés közben hintünk rá egy keveset belőle.
Óvatosan kell adagolni! Igen átható aromája van.
Gyógynövényként még sokoldalúbban alkalmazható, fő hatóanyaga, a kurkumin révén. A vizsgálatok szerint hatóanyagai erősítik az epehólyagot; gátolják a vérrögök kialakulását, ezáltal csökkentik a trombózisveszélyt; serkentik a zsíranyagcserét (valószínűleg a súlycsökkenést is), és gyulladáscsökkentő hatásuk is van.

Medvehagyma
(Allium ursinum)
Nevét arról kapta, hogy a barna medvék előszeretettel fogyasztják terméseit, és még a föld alól is gyakran kiássák, de hasonlóképp kedvelik a vaddisznók is. Népies nevei: jurda, kígyóhagyma, poroszhagyma, sajamás, salamás, sarima, sási-hagyma, selyemi hagyma.

Fehér, megnyúlt buzogány alakú (45 mm hosszúra és 5 mm vastagra hízó) hagymájából rendesen két nagy, tojásdad, hosszú nyelű, a végén kihegyesedő, 15–25 cm magasra emelkedő tőlevelet hoz. A külső levél hüvelye hártyás. Levéllemeze átlag 15 cm hosszú és 4 cm széles, és sötétebb zöld fonákukat fordítják a nap felé.
Virágrügyeit két hártyaszerű, barna buroklevél védi. A kinyílt virágok hófehérek, háromszögletű tőkocsányon, tömött ernyőkben nyílnak. Három rekeszű toktermése van.
Évelő növény. A nedves, árnyas erdőkben érzi jól magát, az enyhén savas talajt kedveli. Erősen fokhagymaillatú levelei kora tavasszal jelennek meg, és a nyár közepére elszáradnak. Április-májusban virágzik.
Hazánkban főleg a gyertyános, tölgyes vagy bükkös erdők aljnövényzetében nő tömegesen. Március elejétől már látható hajtásai vannak. Tömeges tenyészhelye a Zselic, a Gerecse és a Mecsek, ahol legkorábban Orfű környékén, illetve a Misina déli lejtőin jelenik meg.
Leveleit tavasszal, a virágzás előtt szedik, és frissen használják fel, mert szárítva gyógyhatásuk gyengül. Hagymáját a fokhagymáéval azonos módon hasznosítják.
Gyűjtéskor fontos az óvatosság, mivel a medvehagyma könnyen összetéveszthető a – hasonló körülmények között élő – májusi gyöngyvirággal (Convallaria majalis) illetve az őszi kikericcsel (Colchicum autumnale).
Mindkét esetben az eredmény súlyos, esetenként halálos mérgezés lehet, mivel az említett két növény levelei emberi fogyasztásra alkalmatlanok.

A medvehagyma és a másik két növény közti legfőbb különbség az, hogy a medvehagyma levelei és virágzata is erősen fokhagyma-illatúak, míg a másik két növényé nem.
A gyöngyvirág levelei rövidebbek és jelentősen szélesebb, tojásdad alakúak; virágai pedig nem a szár csúcsán, hanem a tő közelében erednek és édes illatúak.
A medvehagymához alakban közelebb álló kikericsnek pedig más az élőhelye: a medvehagymával ellentétben füves réteken, napfényes mezőkön nő.
A védett területek kivételével hazánkban még nem a tiltott gyűjtése.
A természetes hazai medvehagyma állomány védelméért érdemes egy-egy tőről csak a levelek harmadát, felét leszedni, mert így a hagyma virágozhat, és a magok elszórása is biztosított marad.
A növény szerves kénvegyületeket (alkilcisztein-szulfoxidokat) tartalmaz.
Fokozza az étvágyat és az emésztőrendszer működését.
Vérnyomáscsökkentő és vérzsír csökkentő hatása ismert, C-vitamin tartalmának köszönhetően pedig javítja a szervezet ellenálló-képességét.
A népi orvoslás a medvehagymát termesztett társához hasonlóan felső légúti megbetegedések megelőzésére és a kialakult hurut súlyosságának csökkentésére, továbbá bélfertőtlenítő, emésztést javító tulajdonsága miatt egyes emésztési panaszok kezelésére alkalmazza.
Tudományos megfigyelések szerint vérnyomáscsökkentő hatású, lassítja a koleszterin lerakódások kialakulását az érfalban, javítja a végtagok keringését.

Metélőhagyma (Snidling)
(Allium schoenoprasum)

A Földközi tenger vidékén honos. Nemcsak fűszerként ismert, hanem a népi orvoslás is használja. A kedvelt konyhanövény a tavasz első zöldülő növénye. Háztáji kertekben is sok helyütt termesztik. 30 – 40 cm hosszú, sötétzöld, üreges, lombos levélzete, illetve szára jó ízű, finom fűszernövény. Igen magas a C-vitamin tartalma. Nyersen, apróra vágva levesek, mártások, saláták, fűszerezett vajak, túrók, továbbá sajtos, tojásos készítmények ízesítésére használjuk. Aromája erősen fűszeres, hagymához hasonló.
A friss metélőhagyma gyorsan elfonnyad és erős , kellemetlenül keserű lesz. A szárított metélőhagyma hosszú ideig fogyasztható. Használata esetén felveszi az étel nedvességtartalmát, így teljes értékűvé válik. A metélőhagymát nem szabad az étellel együtt főzni, csak közvetlenül az étel elkészülte előtt használjuk. Nem csak ízesítésre, hanem élénk színe miatt tálak, ételek díszítésére is alkalmas.

Pasztinák (paszternák, fehérrépa)
(Pastinaca sativa)

Már az ókorban ismerték és nagyon kedvelték. A gyökér és a mag a petrezselyemhez hasonló ízű, csak valamivel édesebb. A mag hasonló célt szolgált, mint a kapormag. Korábban sokkal fontosabb szerepet játszott nálunk is mint ma, jelentőségének csökkenésében a petrezselyem és a sárgarépa elterjedése játszott közre.
Napjainkban ismét kezd divatba jönni és gyökerét petrezselyem helyett húslevesek stb. ízesítésére használják. Tápértéke nagyobb mint a petrezselyemé; ezért a konzervipar szívesen használja. Adagolásával vigyázni kell, mert túladagolásakor édes lesz tőle az étel.
Gyökere is nagyobbra fejlődik, mint a petrezselyemé, ezért a gyökértermelés gazdaságosabb.
Kétéves növény, húsos, répa alakú gyökeréért termesztik. Gyökere 16 – 22 cm hosszú, répaszerű, sima felületű, édeskés, fűszeres ízű. Hatóanyagai hasonlóak a petrezselyemhez és a sárgarépához.
Gyökerének főzete vizelethajtó, görcsoldó hatású, ezért vese-, epekő és gyomorbaj esetén jó hatású.
Termesztése hasonló a petrezselyeméhez, csak vízigényesebb. A magokat kora tavasszal vessük 30 cm sor távolságra. Szárazságban sokáig elfekszik a mag a talajban, ezért ajánlatos öntözni. Négy-öt lombleveles állapotban ügyeljük növényvédelmére (lisztharmat, levéltetű) és gyakran kapáljuk. Ősszel szedjük ki a gyökereket, amelyeket télen fagymentes helyen tároljunk.

Torma
(Armoracia rusticiana)

Aromás, kellemesen csípős íze folytán általánosan kedvelt fűszernövény, mely elvadulva ártereken, nedves réteken, kerítések és szántók szélén fordul elő, de majd minden konyhakertben megtalálható.
Méteres magasságra is megnövő, nagylevelű növény, apró fehér virágokkal. Két fajtája ismert: az édeskés ízű, fehér és sima héjú; és a kékes színű, érdes héjú torma, mely erősen csípős ízű.
Elsősorban az áthatóan erős ízű változat gyökerét használjuk, többnyire reszelve de egészben, sőt a levelét is használjuk savanyúságok eltevésénél.
A Szamár-beregi hátságon „tőtike” néven a levelét is felhasználják, gyakorlatilag a töltött káposzta töltelékét teszik a torma előkészített levelébe.
A népi gyógyászat szerint a lereszelt torma mézzel elkeverve és átpréselve köhögés, rekedtség és légcsőhurut kiváló ellenszere. Úgy tartották, hogy a napi néhány kiskanálnyi torma-sziruppal az influenza is megelőzhető. Az orvosok megállapították, hogy a torma rendszeres fogyasztása a gyomor-, és hólyagrák kialakulásának veszélyét csökkentheti. Étrendünkbe tehát célszerű beépíteni.
Mártást és pürét is készíthetünk belőle.

Vöröshagyma
(Allium cepa)

A liliomfélék családjába tartozó növénynemzetség egyik tagja a „hagyma”. Föld alatti rövid szártagú hajtásából a jellemző hagymatest alakul. Nyugat-ázsiai származású ősi kultúrnövény, már az ókori Egyiptomban termesztették. „Hagymalevelek”-ből álló hagymája C- és B-vitaminban dús, sok ásványi sót tartalmazó, kellemetlen (???) illatú fűszer. Jellegzetes illatát és ízét az alkil-szulfid kéntartalmú vegyület adja.
A vöröshagymát érettségének különböző szakaszában más-más néven hozzák forgalomba.
Zöldhagyma: levele zöld, hagymája fejlődésben van, legalább 8 mm átmérőjű, a jellemző „hagyma”-forma még nem formálódott ki.
Főzőhagyma: levélzete zöld, sárgult vagy már száradni kezd, nyaka és héja még nem száraz. Jellegzetes hagyma alakú, átmérője legalább 25 mm. Szárát 15 - 20 cm hosszúra vágják vissza.
Vöröshagyma: levele és szára teljesen száraz, nyakrésze leszáradt.
Héja. illetve húsának színe fajtájának megfelelően sárga vagy vörös.
Felhasználása sokoldalú. Konyhánk nélkülözhetetlen zöldség- illetve fűszernövénye. Levesekbe, köretekbe, marinádokhoz, egytálételekhez, pörköltekhez, gulyásokhoz, vegetariánus ételekbe stb.

Fehér hagyma lásd még: Vöröshagyma

Nevezik hamburger hagymának is. Nemcsak belseje, hanem külsejét borító héja is fehér. Édeskés enyhe íze leginkább a fokhagymáéhoz hasonlítható. Ennek a hagymacsaládnak a legkisebb és legfinomabb tagja a kerek ezüsthagyma vagy ismertebb nevén a gyöngyhagyma.
Izraelből és Hollandiából importálják – többnyire sós, ecetes, fűszerkivonatokkal ízesített formában konzerválva –, és üvegekben árulják.
Nagyobbacska példányai olykor előfordulnak az élelmesebb zöldségeseknél. Ezt a fajtát előszeretettel saslikhagymának titulálják, mert a hússal együtt egészben húzzák fel a nyársra.

Póréhagyma lásd még: Vöröshagyma
(Allium ampeloprasum 'Leek Group')

Két fő formája van, a téli és a nyári póré. A nyári típus halványzöld, a téli sötétzöld, kemény állagú. Alakja a zöldhagymáéra emlékeztet, de annál nagyobb méretű. 30 – 80 cm-re is megnő. Fogyasztása igen egészséges, mivel a hagymafélék közül a legtöbb vasat tartalmazza, továbbá sok A-, B1- B2- és C-vitamint. Értékét főképpen a nagy ásványisó-tartalma adja. Használható mindazon ételekbe is, amibe vöröshagymát teszünk. Ízletes nyersen is, felvágottak, sajtok kísérőjeként.

Lilahagyma lásd még: Vöröshagyma

A vöröshagyma egy fajtája, héja vastag, sötét lila, húsa színe bíborvöröstől sötét liláig terjedhet. Íze gyengén csípős, édeskés, igen jó ízű hagyma.
Felhasználása főként nyers salátákhoz önállóan, vagy színe miatt összetett salátákhoz a legcélszerűbb.
Gyógyhatása sem elhanyagolható.

Mogyoróhagyma vagy salotta hagyma
(Allium ascalonicum L., Allium cepa var aggregatum)

Őshazája a Földközi-tenger keleti partvidéke. Hazánkban csak némely házikertben található meg.
A vöröshagyma helyettesítésére, főként ételízesítésre használják. Értéke a korai érésben és a jó téli tárolhatóságában rejlik.
A hagymák lényegesn kisebbek a vöröshagymánál.
A kicsiny, édeskés, a hagymák közül legkevésbé csípős mogyoróhagymát főként a francia konyha használja.
Színe a lilás árnyalattól a szürkéig változik.
Leggyakrabban a tavasszal, nyáron található a piacokon.
A salottahagyma a többiektől eltérően belül több gerezdre bontható hasonlóan a fokhagymához, de a kisebb részek „hagyma rétegződésűek”.
Húsokhoz és mártásokhoz használják, de savanyúságokba sem utolsó.

Sonkahagyma lásd még: Vöröshagyma

(Allium oschaninii)
Némileg rokona a salottagymának, de sokkal világosabb árnyalatú. Kecsesen hosszúkás formája, rózsaszínű és vöröses levelei a füstölt sonka bőrének árnyalataira emlékeztetnek, emiatt a népnyelv sonkahagymának nevezi. Szokták úgy is meghatározni, hogy a salotta hagyma francia változata, de annál „szürkébbek” a hagymalevelei, és kecsesebb formájú, egyke, míg a salotta lila, és több hagyma fakad egy bojtosgyökérzetről (latin név → aggregatum), gyakran összekeverik a salotta hagymával.
Francia eredetű, az ínyencek kedvence, s elsősorban a mediterrán konyha büszkesége.
Különösen jó kísérője, ízesítője a szárnyasoknak és a marhahúsoknak.